Rétimajor környezete 1100Ha természetvédelmi terület

Rétszilasi Tavak Természetvédelmi terület

A védett fajok közül a mocsári- és agár kosbor kisebb állományai vannak a tavak környékén levő gyepekben. A csatornákban több helyen is előfordul a kálmos. A védetté nyilvánításra az állattani értékek miatt került sor. A védett terület zoológiai feltárása még csak részben történt meg, így elég kevés információnk van az itt előforduló gerinctelen és részben a gerinces fajokról.
Számos olyan rovarfaj előfordulása vált ismertté, melyek növelik a terület természeti értékeit. A nagy faj- és egyedszámban előforduló szitakötők mellett rendszeresen megfigyelhetjük az imádkozó sáskákat, a síksági lomberdőben élő aranyos bábrablót, a sík, nyílt, enyhén nyirkos helyet igénylő aranypettyes- és rezes futrinkát.

Jelentős előfordulása van a védett halak közül a réti,- vágó csíknak és a szivárványos öklének. Ezek a fajok a tavakban is előfordulnak, de élőhelyük inkább a csatornákban, árkokban van.

A nagy kiterjedésű vízfelületek kiváló élőhelyei a kétéltűeknek és a vízhez kötődő hüllő fajoknak. Tavasszal elsőként jelennek meg a tarajos-, pettyes gőték, a barna és a zöld varangyok. Később a vöröshasú unkák, a vízi békák (tavi, kis tavi, kecske) és a levelibékák nászától hangos a környék. A vízisikló az egész területen általánosan elterjedt. A nyáron idelátogató rendszeresen megfigyelheti a töltések szélén, a vízbe nyúló fatörzseken napozó mocsári teknősöket. Az emlősök közül a legelső helyen a fokozottan védett vidrát kell megemlíteni, amely a térségben szép számmal él. Az egyértelmű nyomokat hagyó faj állományára a téli hónapokban lehet igazán következtetni. A rendszeresen használt váltóinak megfigyelése alapján megállapítható, hogy több család is tartózkodik a halastó rendszeren. A kiváló táplálkozási lehetőségek valamint a terület viszonylagos háborítatlansága remek életfeltételeket biztosít ennek a szép és veszélyeztetett állatnak, amely állandó jelenlétével még értékesebbé teszi ezt az amúgy is csodálatosan gazdag környezetet. Az emlősök kutatása nem megoldott a területen, de alkalmi megfigyelésekkel a védett fajok közül a hermelin, vakondok, vízi és mezei cickány előfordulását sikerült bizonyítani.
A Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület legnagyobb értékét madárvilága jelenti. Eddig több mint 220 madárfajt figyeltek meg itt, amely közel 60%-a a Magyarországon eddig bizonyítottan előforduló fajoknak. Az észlelt madárfajokból 181 védett, 32 faj pedig fokozottan védett. A védett madarak többsége – közel 100 faj – fészkel is a területen. Külön ki kell emelni a rendszeresen itt költő fokozottan védett fajokat. A természetvédelem címer madara a nagy kócsag minden évben 60-80 költő párral gazdagítja a területet. Ősszel nem ritka, hogy több száz példány tartózkodik a halastavakon és ezek nagy része a tél végéig itt marad. A halastavak nád szigetein létesült gém telepeken rendszeresen költ 15-20 pár kiskócsag, 8-10 pár üstökös gém és 10-25 pár kanalas gém.Az avas nádban 8-10 pár vörös gém és 10-15 pár bölömbika is fészkel. A védett terület kiemelkedő természetvédelmi értéke a globálisan veszélyeztetett cigányréce, amelyből évről-évre 25-30 pár marad itt költésre. Az utóbbi években rendszeres fészkelővé vált a ritka kontyos és üstökös réce is. A védett terület zavartalanságának és természetességének jele, hogy a félénk nyári lúd is igen nagy számban talál magának fészkelő helyet. A Rétszilasi-tavak sirálytelepén 1949-ben – hazánkban első alkalommal – mutatták ki a mediterrán elterjedésű szerecsensirály fészkelését. Ebből a gyönyörű sirályból a 400-500 pár danka sirálynak otthont adó sirályszigeten minden évben költ 25-35 pár. A nádi énekesmadarak szempontjából is nagyon kedvező adottságokkal rendelkeznek a tavak, hiszen fészkel a ritka kékbegy, a barkóscinege, és a fülemülesitke is. A csatornapartokat kísérő fűzfákon szinte 100 méterenként ott himbálóznak a függőcinege művészi fészkei. A közelben fekete gólyák is költenek és a fészkelés, fiókanevelés idején rendszeresen felkeresik a tavakat ezek a félénk, nemes madarak. A természetvédelmi terület nemcsak a fészkelő fajok miatt tart számot különleges megkülönböztetésre. Rendkívüli jelentőségű az is, hogy a tavaszi és őszi madárvonuláskor madarak ezreinek biztosít pihenő és táplálkozó helyet. A leeresztett tómedrekben nagy csapatban gyülekeznek a parti madarak, hiszen a híg iszapban és a sekély vízben bőségesen találnak maguknak táplálékot. Legnagyobb számban pajzsos cankókat, réti-, erdei-, szürke cankókat, havasi-, apró és Temminck partfutókat, kis-, és parti liléket, nagy pólingokat láthatunk, de a gyülekezetben nem ritkán olyan különleges ritkaságokat is megfigyelhetünk, mint a fokozottan védett tavi cankó, a sárjáró vagy a kőforgató. A tocsogós, alacsony vízállású részéken rendszeresen fészkel 5-10 pár piroslábú cankó, bíbic, nagy goda, alkalmilag a gólyatöcs és a gulipán. A nyílt víztükrök a vadrécéknek és a vadludaknak kedveznek. Az északról érkező ludakból – kiegészülve ahazánkban is költő nyári ludakkal – nem ritka, hogy 10-15 ezer példány is pihen a tavakon. Ezt a hatalmas lúdtömeget több 10000 vadréce és szárcsa egészíti ki. A közelmúltban olyan különleges fajok is megjelentek itt, mint a sarki lúd és az indiai lúd. Az őszi és tavaszi vonulás során rendszeresen látható itt a barna kánya, a rétisas, a kígyászölyv és a halászsas is. Fészkelő madárállománya és a madárvonulásban betöltött kiemelkedő szerepe alapján a védett terület felkerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeinek jegyzékére is.

A tavakban a gyakoribb haszonhalak, ponty, busa, amur, harcsa, süllő és csuka tenyésztése folyik, de mellette ezüstkárász, széles kárász, compó és keszegfélék, valamint a folyami halak kivételével Magyarország halfaunájának szinte minden tagja előfordul.